Publikációk és előadások

2015. decemberében megjelent a könyvem a Bioenergetic Kiadó gondozásában:

Interneten megnézhető előadásaim, riportjaim:

Pállay Kovács Szilvia – Beszélgetés kristálygyerekekkel 2:

Pállay Kovács Szilvia – A szellemi evolúció gyermekei:

Művészinterjú – Mabel Katz (hooponopono) és Pállay Kovács Szilvia Budapesten:

Aranykor gyermekei – Povázsai Lilla:

Pállay Kovács Szilvia: Indigó-, kristálygyerekek:

Indigógyerekek, kristálygyerekek a Föld megmentői?

Civil Multi Média Tv. internetes csatornáján: Az aranykor gyermekei sorozat:

Pállay Kovács Szilvia

 

A szellemi evolúció gyermekei, az új generáció, a kristálygyerekek.

Megjelent: A Pedagógiai Szemle című folyóiratban, 2016

 

Legfontosabbnak tartom a munkámban, a gyermekek feltétlen tiszteletét, szeretetét és védelmezését, belső értékeik feltárását, fejlesztését. A képzőművészet életem nagy részét kitölti és ezt a gyerekek fejlesztéséhez, önmaguk megértéséhez eszközként használom.

Meghatározó fontosságú számomra annak megértetése, hogy mekkora a felelősségünk, szülőknek, pedagógusoknak, szakembereknek abban, hogy mivé nőnek, mivé válnak általunk a gyerekek, vagyis milyen lesz a közeljövő társadalma.

Számomra minden kisgyerek egy csodálatos kis mag és mindegyikük szemében érzem, látom a tiszta fényt ragyogni. De azt is látom, hogyan alszik ki ez a fény azok miatt a hatások miatt, amik érik őket, közvetve, vagy közvetlenül a felnőtt társadalomból.

 

Tapasztaljuk, hogy a világ nem a harmónia és a szeretet útját követi pl. a fogyasztói társadalom kényszerei, a médiák hatásai, az egymás kifosztására épülő versenytársadalmi felépítés, a természet pusztítása… tehetetlenül nézzük a gyors változásokat, amelyeket szerintem a gyerekeken keresztül és a művészetek segítségével a lelki – érzelmi intelligenciájuk értékelésével vagy fejlesztésével fordíthatnánk pozitív irányba.

Akkor, ha figyelnénk rájuk, ha nem rontanánk el őket! Ha nem hagynánk, hogy a bennünk meggyökeresedett negatív dolgokat örökítsük át nekik a mindennapokban. Előttünk a megoldás, az új generációban! De gyakran még azt sem tudjuk elérni, hogy legalább ne nyomjuk el a képességeiket, a finom, érzékeny lelkivilágukat, vagyis ne ártsunk nekik.              A gyerekek abban a világban kénytelenek élni, amit mi felnőttek teremtünk nekik, azzá válnak, amivé mellettünk lehetnek. Mindannyiunk felelőssége, hogy milyen generációt nevelünk. Olyat, aki kiutat mutat, vagy olyat, akik által csak ismételjük a hibáinkat.                  A társadalmi egyenlőtlenségek és hibák reprodukálása történik, avagy szellemi- lelki megújulás az új világnézetű indigó, kristály ifjúság által.  Gyermekeink megmutatják nekünk mindazt, ami az univerzum harmóniáját és a szellemi-lelki fejlődést szolgálja.

 

Én hiszek bennük, sőt csak e különleges új gyerek-ember típus felülkerekedésében látom az új világ felépülésének lehetőségét.

 

Nyolc éve kezdtem e témakörrel foglalkozni, amire a tanári munkám során tapasztaltak, az e témában olvasott könyv és egyes pszichológiai esetleírások késztettek. Megbízható szakirodalma még igen kevés, viszont sok történet, megfigyelés, különös élmények a gyerekekkel bőségesen olvashatók. A hitelességük persze számomra is sokszor megkérdőjelezhetők. Több mint huszonöt éve gyerekekkel és fiatalokkal foglalkozom, művészettanárként és művészetterápiát alkalmazó gyermek lélekgyógyászként.

Biztosan állítom, hogy az utóbbi 8-9 évben tanított gyerekek egy jó része „különleges”. Máshogy reagálnak, más módon lehet őket nevelni, irányítani, 2-4 évvel érettebbek, kreatívabbak, felelősségteljesebbek a kortársaiknál és a 8 évvel korábban ismert gyerekek csoportjainál is. Jóval kifinomultabbak az alkotásaik, a színviláguk és a bennük lévő mondani való. Természetesen minden gyermek a társadalmunkban érték és a jövőt képviselik. Az, hogy típusokat látunk elkülönülni, nem rangot vagy magasabbrendűséget jelent, viszont felismerni a másságukat, segíteni és pozitív jelenségként értékelnünk rendkívül fontos!                   Ők más életfeladattal születtek, ők lehetnek a követendő példaképek vagy a jó vezetők egy közösségben. Az emberiség számára nagyon fontos, égetően időszerű és csodálatos üzeneteket adnak át. Életükkel, viselkedésükkel, reakcióikkal utat mutatnak, példát jelentenek! Szemünk előtt történik az emberiség szellemi evolúciója. Átvisznek minket egy magasabb értékrendű, magasabb dimenziójú világba, akkor, ha fogadjuk és észrevesszük.

 

Milyenek is ők? Intelligensek, magas erkölcsi érzékkel rendelkeznek, kicsi koruktól kezdve. Viselkedésükkel vagy a találó mondataikkal tükröt tartanak elénk, a negatív tulajdonságainkkal pl. álarcainkkal, önámításainkkal, önteltségünkkel szembesítenek minket. Elvetik a képmutatást, nem tudják megérteni a hazugságot. Nem értik az irónia humorát sem, mert a másik személy bántását, lekezelését látják benne. Finom, tiszta, harmonikus szeretetenergia árad belőlük, ezért nagyon jól érezzük magunkat a közelükben, gyógyítóan hatnak ránk. Nincs bennük előítélet, ítélkezés, se mások elnyomásának motivációja, még versenyezni sem hajlandóak a társaikkal. Más szomorúsága árán nem akarnak győzelmet vagy nyereséget.  

Vannak köztük sokan, akik teljesen tudatosan elmondják életfeladatukat, hogy miért jöttek a Földre, sőt honnan születtek és hogyan választották ki a szüleiket. Látnak a „harmadik szemükkel” vagyis van egy extra érzékeny, intuitív képesség bennük, valamint az energiák érzékelése vagy látása, erős empátia készség, mellyel szó szerint a vesénkig látnak! Napjainkban a gyerekek kb. 50%- a már az új világ emelkedettebb, tisztább rezgéseit képviselik. Nagyon fontos mindannyiunk számára, hogy leadjuk a felsőbbrendű felnőtt attitűdünket a gyerekekkel szemben, helyette kölcsönös tanítói legyünk egymásnak. Ne a felnőtt hatalmi pozíciójából neveljük őket, hanem társunknak tekintsük, a kölcsönös szeretet és tisztelet alapján. Ne akarjuk őket bepréselni a régi, vegetáló, pénzközpontú, képmutatásra, egymás kifosztására és az erőszakra épülő világunkba, hanem mi változzunk hozzájuk!

Váljunk olyanná, mint ők, váljunk kristályfelnőttekké!

 

Szándékom, a novemberben megjelent könyvemmel és előadásaimmal valamint a havonta rendezett indigó- kristály kerekasztal rendezvényemmel, szem elé tárni az indigó- és kristálygenerációt. Mert így kapunk teljes képet korunk ifjúságáról, valamint nagy segítséget adhat a gyerekeket nevelők számára ez a tisztán, tisztábban látás.

Minden gyermekünk értékes, megmentésre vagy továbbsegítésre van szükségük.                             Ne felejtsük el, a világot, amelyben ők kénytelenek élni, mi, az előző nemzedék teremtettük számukra! Reménykeltő, hogy az indigó- és kristály fiatalok komoly feladatnak tekintik a többiek felemelését, jó irányba terelgetését, a természet, a föld megsegítését, jó szándékkal, szeretettel, lelkesen téve mindezt.

 

Az indigóknak nevezett fiatalok zöme a 1980-as évektől születnek. Ők olyanok, mint a gyertya fellobbanása a sötétben: radikálisak, gyorsak, ébresztőek. Megdönteni hivatottak a tisztességtelenül működő kormányzati, oktatási és jogi rendszereket. Ahhoz, hogy mindezt véghezvigyék, igazságharcosnak, temperamentumosnak és elkötelezettnek kell lenniük. A baráti társaságaikban is arról beszélnek, filozofálnak, hogyan lehetne megváltoztatni jó irányba a világot, mi az élet értelme, vagy a vallások ősi bölcseleteit vitatják meg, vagy a háborúk okait keresik, olvasmányaikat megbeszélik és ilyen témájú filmeket néznek, majd elemeznek. Mindezt már általában tizenegy éves, kiskamasz koruktól. A kristálygyermekek még korábban, már öt-hatévesen igen komolyan foglalkoznak a világ sorsával, a Föld helyzetével. Mivel az indigógyerekek kollektív célja egy új, becsületes világ alapjainak megteremtése, a hazugságokat jelző belső detektoraik veleszületettek. Az indigógyerekek képtelenek alkalmazkodni a számukra nem megfelelő, hamis vagy etikátlan helyzetekhez. Nincs meg bennük az alkalmazkodóképesség, ami megvédené őket a konfliktusoktól. Képtelenek figyelmen kívül hagyni az érzelmeiket. Érzékeny lelküknek az ingergazdag környezet mellett főleg szabadságra van szüksége. E nélkül sajnos elvesztik önmagukat. Amit nehezen viselnek, eltérítheti, összezavarja őket, elsősorban a következők:

1. az értékrendek körüli bizonytalanság, az etikátlanság

2. a média által közvetített manipuláció és erőszak

3. a hihetetlenül nagy túlkínálat mindenben, a zűrzavar.

4. a kicsi kortól versenybe, megmérettetésbe kényszerítés

5. az őszinte egymásra figyelés, érzelmi nyitottság és a szabadság hiánya.

A lelkük annyira más értékrendet képvisel, mint a lassan átalakuló, múltba hulló jelen életfelfogás, hogy segítség nélkül nem találják meg sem a helyüket, sem hiteles szerepüket.

 

A kristálygyerekekre jellemző, hogy különös rokonszenv és vonzódás fűzi őket az élővilághoz, a természethez. Ha mentesülnek az erőltetéstől sokan vegetáriánusok, s az állatokat az emberiség kistestvéreinek tartják. Kisgyermek kortól empatikusan, telepatikusan beszélnek az állatokkal, sőt a fákkal.
A természet, az erdő, a víz, a tűz, a föld a legtermészetesebb közeg számukra. Megfigyelésem szerint nincs számukra visszataszító állat, se béka, se rovar, nincs koszos sár, vagy pocsolya! Ezt mi neveljük beléjük, bár nem nagyon veszik át és kellemetlenségeket okoznak vele. Pedig az igazság náluk van! Mert ők EGYSÉGTUDATBAN élnek, egyek a természettel, a csillagokkal, a játékaikkal, társaikkal, a mesékkel is azonosulnak, s ez a tudat meg is marad bennük fiatal felnőtt korukra is.  Alkotnak, építenek, mesét írnak, berendezik a saját környezetüket. Számukra csak bizonyos emberi viselkedés és az ember által gyártott szenny a visszataszító. Furcsa, de több gyermekre jellemző, hogy viszolyognak, sőt félnek a földből jövő csövektől vagy csatornáktól. A vízcsapból sötét energiákat-lényeket érzékelnek kijönni, több esetben láttam, hogy a csapvizet nem isszák meg vagy nem nyitják meg egyedül a vízcsapot! Az egyik kislány „ varjúhájnak„ nevezte a lényt aki a vízcsapban élt. Óvodás korában egyedül sose nyitotta ki a csapot, nem itta a csapvizet. Egy idősebb lányka szintén nem itta meg a csapvizet, ( ez ma 18 évesen is így van) azt mondja, kiskorától látta milyen rossz, sötét energiákat hoz magával a csapvíz, mindazt amit a csöveken átfolyva összegyűjt. Minden szabad vizet, forrást, havat, ásványvizet gondolkodás nélkül iszik. Gondoljunk Emoto professzor kimutatásaira, a víz energiatároló képességére. Kimutatta jégkristály fotókkal, hogy a gondolataink, érzelmeink vagy zenék hogyan változtatják meg a vízkristályok szerkezetét.

Az erdőben, vízpartokon gömbenergiákat és tündéreket látnak, rajzolnak le. Képesek kezükkel érzékelni és akár beszélgetni velük. A kérésemre szívesen lefestik, lerajzolják, amit érzékelnek, lelkesen elmesélik az új élményeiket, felfedezéseiket annak a felnőttnek, akiről tudják, hogy megérti őket.

A kristály gyermeket ha értetlen, rá nem figyelő, vagy kemény, teljesítmény centrikus közeg veszi körül, csendesen elvonul, önbizalmát veszti, allergiát, betegségeket produkál vagyis sérül lelkileg. Ezekkel bizony tanítanak minket. Elsősorban arra, hogy önmagukért szeressük őket, ne a teljesítményük alapján, engedjük el az előítéleteinket és elvárásainkat. Ne akkor szeressük őket és büszkélkedjünk velük, ha kiváló eredményt érnek el a tanulásban vagy a sportban. Azt üzenik, hogy: „Az vagyok, aki vagyok. Önmagamban értékes embernek tekintsetek! Ne attól függően szeressetek, hogy mennyire felelek meg a külvilág elvárásainak és mennyire másolom a ti felnőtt világotokat!”

Ezek a gyerektípusok nem fogadják el a felsőbbrendű, poroszos nevelési attitűdöt, a hatalom, a rang számukra semmit nem jelent. De a szeretet, az őszinteség, az igazi tudás, az alkotás igen! Ez számukra a tiszteletre méltó példakép. Általában nagyon korán összefüggő mondatokban beszélnek, saját magukról, gondolataikról meglepő őszinteséggel. Igazságlátásuk és bölcsességük meghökkentő tud lenni számunkra. Megnyilvánul a küldetéstudatuk is: a világ jobbá tétele, a gyengék megvédése, a Föld tisztelete, megóvása, az élet csodálata, az egységtudat és szívvezérlés. A körülöttük élő emberek jóvá változtatása vagy segítése naponta megnyilvánul bennük.

Több gyermekkel való beszélgetésem igazolja, hogy még leszületésük előtt ezeket megtervezik, a szülőket kiválasztják, aszerint, hogy milyen életfeladatot szeretnének teljesíteni életükben. Tehát tervezetten választanak helyszínt, szülőt és testi állapotot. Minél magasabb tudatszinten áll a lélek, annál önállóbban választhat és tervezhet. Azt mesélte több gyermek egymástól függetlenül, hogy a születésük előtt fentről lenéztek és sok csillagfényű pontnak látták a Földön az embereket. Egyikük például elmondta, hogy ahogy a Földet nézegette, valamelyik fénypontból meleg, vonzó érzés jött, mint a mágnes vonzása. Ráfigyelt erősen és akkor érezte, hogy ő lesz az édesanyja, aki a világra hozza, majd így az édesapát is megkereste. Csak akkor tud megfoganni egy lélek az édesanyában, ha egyezik az energetikájuk, ha azonos rezgés, vonzás szinten vannak. Daninak van emléke ötéves korában a magzati koráról: amikor még alig volt, annyira kicsi volt az anyukájában, akkor az anyuka szemével nézett és a torkában csúszdázott. Vagyis a kis lélek az anyukán keresztül tanulta a fizikai létezést, tapasztalgatta a helyet, az otthont, ahova születni fog. Többen lefestették a csillag utat – a Tejutat – amin lejöttek.

A továbbiakban ezek a gyerekek szólnak, verseikben, rajzaikban, amik önmagukért beszélnek.

Pállay Flóra, 9 éves

Szélrázta virága

Szélrázta virága, dől fűre, fára.

Sápadt arca nem virít,

Nem mozgatja széltépte leveleit.

Megküzdök a téllel!

Suttogja a szája, de már belátja, nem bírja szívvel.

Szeme lezárul, teste elájul, de a menny kapuja kitárul.

Fent újra boldog és ünnepel,

Az Ég betakarja felhőlepellel.

Bodon Gergely, 15 éves

 

Gyertyafény
 

Semmiben lebegek,
Megesz a szürkület.
Szemem se fénylik már,
Oltják a tüzeket.

Szemtelen gondolat
Nyomja az agyamat.
Felfogni nem tudom,
Megfagyott pillanat.

Foszladó függöny, mely
Takargat sokakat,
Tartalom nélkül csak
Megnyerő vakolat.

Kulcsra zárt emberség
Ugat a ketrecben,
Láncra vert szabadság:
Ismerős idegen.

Eltorzult értékrend,
"Itt az új megatrend"
Megvadult nemzedék
Tékozol el mindent.

Elmaszkolt emberek,
Nem tudom kik ezek!
Felszínes kapcsolat,
Kisminkelt érzelmek.

Keresek, kopogok,
Remélem találok.
Nincsen itt semmi sem.
Üres az, mit látok.

Üveges tekintet
Nem tesz, csak méreget.
Lelketlen állapot
Öltött nagy mértéket.

Süllyedő Atlantisz
Megolvadt Antarktisz.
-Végjáték ez.- mondja
Tamás, ki lát, s már hisz.

Bárcsak látnék én is,
Hinnék, mint Tamás hisz,
De nem vagyok apostol,
S ez bizony nagy krízis.

Lennék én apostol,
Sokat élt bölcs vándor.
Lélekben hatalmas,
Ki semmit sem birtokol.

De nem vagyok semmi,
Csupán, mi emberi.
Nem akarok én már,
Csak gyertyafény lenni.

 

 

„Fénypontból és csillagból teremtődtem”

 Az univerzumról rajzolták 8 és 9 éves gyerekek, egy relaxációs zenehallgatás után.

Többen is azt mondták, mielőtt embernek születtek, fénypontok, fényemberek voltak és akkor mindent átláttak, értettek. Az egységből kiválasztódnak, így lesznek az „újak”, akik  öntudattal és fizikai testtel rendelkeznek. Kérdeztem a leszületés előtti emlékeiket, majd még régebbieket, a világ teremtéséről, a Teremtőről. Az egyik gyermek gyönyörűen fogalmazott: „Az utolsó dolog, amit tudni lehet, hogy a világ emlékezetének energiája teremtett meg mindent.”